A nőket érő erőszak - tanulmány

2022. februárjában, nőket érintően, egy nem reprezentatív felmérést végeztünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a nők hogyan élik meg az őket ért agresszív, erőszakos cselekményeket, illetve mennyire látják reálisnak az ilyen esetek előfordulását és miben látják azok veszélyeit.

Az eredményről az alábbiakban számolunk be.

A felmérés módszere

A felmérést google kérdőív alkalmazásával végeztük, melyet a Facebook közösségi platformon osztottunk meg. A kitöltés önkéntes és anonim volt, nem kötöttük regisztrációhoz vagy e-mail cím megadásához. Reklám vagy egyéb marketing eszközzel nem ösztönöztük a kitöltést, ezzel biztosítva hogy valóban csak a téma iránt érdeklődők töltsék ki. Két hét alatt 165 válasz érkezett, itt köszönöm meg a kiemelkedő aktivitást.

Az értékelés az összesített eredmények alapján, számszaki elemzéssel történt. Egyénekre lebontott válasz elemzést nem végeztünk. 

Konfliktus, támadás, agresszió 

A válaszadók több mint fele nyilatkozott úgy, hogy az utóbbi három évben valamilyen inzultus elszenvedője volt. Minden negyedik nőt verbalitáson túli, valamilyen szintű tettleges erőszak ért (25%).  Ez általában ,,könnyebb" fizikai atrocitás volt (tolakodóan hozzá értek, mozgásában akadályozták, zavarták), de nyolc főt konkrétan megtámadtak (5%). 

Magam részéről egy esetet is soknak tartok, hiszen az ember életében egy ilyen eset is maradandó hatásokat okozhat. Ugyanakkor az, hogy minden negyedik válaszadó nő valamilyen erőszakos cselekményt él át, teljesen elképesztő. Különösen akkor, ha belegondolunk, hogy az elmúlt években - a koronavírus miatti kijárási korlátozások és karanténok időszakában - a szabad mozgás lehetősége, több esetben is korlátozva volt.

A nők felét leggyakrabban verbális atrocitás érte (beszólás, füttyögetés, sziszegés, hümmögés, cuppogás, zavaró bámulás), amely ugyan fizikailag nem fáj, de a szubjektív biztonságérzetre hátrányosan hat. Úgy tűnik, ez az elítélendő  ,,udvarlási szokás" mindaddig fennmarad, amíg építkezések lesznek, illetve a társadalmilag megfelelően be nem integrálódott szubkultúrák léteznek. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyek egyértelműen a női mivoltuk miatt érik a hölgyeket. Az ilyen cselekményeket nem intézhetjük el egy legyintéssel, hiszen ne felejtsük el, hogy a szóbeli konfliktusok adott esetben előzményei, vagy felvezetései lehetnek egy erőszakosabb támadásnak.  

Kitértünk egy kérdés erejéig a virtuális tér biztonságára is. Ennek eredménye szerint a nők 15 % -a az interneten is zaklatásnak van kitéve. Ez az eredmény sem volt meglepő, hiszen tudjuk, hogy a megfelelő internetes kultúra nem alakult ki. Sőt, mintha időről időre romlana a helyzet e tekintetben. A képernyő mögül a gyáva, sokszor arctalan, felelősségre vonástól nem fenyegetett alakok könnyen elragadtatják magukat. 

A virtuális tér pedig helytől, helyzettől és távolságtól független, sokszor olyan interakciókra ad lehetőséget, amelyek a való életben nem jöhetnének létre. Azonban jó hír, hogy ez a helyzet néhány kattintással könnyedén kezelhető .

Veszélyes helyek

Felmértük, melyek azok a helyek és helyszínek, ahol egy nő leginkább veszélyeztetettnek érezheti magát.  Ez a következő eredményt hozta:

• A legkevésbé a közösségi közlekedés során (vasútállomáson, buszpályaudvaron, és a járműveken) érzik magukat biztonságban. Ezt követik a szórakozóhelyek és az utca. A rossz hírű szórakozóhelyek elkerülhetőek, viszont közlekedni naponta kell. 
• A válaszadók egyharmada szerint a munkahelyen, negyede szerint pedig az intézményekben (iskola, kórház, szociális otthon) is veszélyeztetettek lehetnek. Egyötödük pedig úgy érzi, hogy otthon is bántalmazásnak lehetnek kitéve. 
• A megkérdezettek szerint a sportesemények számítanak legkevésbé veszélyes helynek, ezt mindössze hat százalékuk jelölte meg.

Az agresszorok

Nézzük meg, az érintettek kiket tartanak leginkább veszélyesnek:

1. perverz, erőszakos zaklató személyek (46 %)
   
2. agresszív családtagok (35 %)
   
3. rablók, tolvajok, bűnözők (30 %)
   

Legkevésbé az alkoholista szomszédtól, a hajléktalanoktól, illetve a migránsoktól félnek. Az egészséges veszélyérzet meglétére utal, hogy a megkérdezettek 60 %-ának megítélése szerint bárki veszélyes lehet. A válaszadók mindössze 2 %-a nyilatkozott úgy, hogy egy nőnek senkitől sem kell tartania.

Összefüggések

Az általános megítélés szerint a statisztikák elrejtik a lényeget, viszont bizonyos összefüggések, tendenciák jól kiolvashatóak belőle. A három legfőbb észrevétel:

1. A felmérésünk alapján a nőket legtöbbször ,,nőként", női szerepük miatt éri inzultus. A bekövetkezett esetek fele nem marad meg a szóbeli vagy egyéb zavaró cselekmények körében, hanem konkrét, fizikai cselekményben nyilvánul meg.
2. A megkérdezettek leginkább az erőszakos, perverz, zaklató személyektől tartanak, amely szorosan összefügg az első pontban megállapítottakkal.
3. Ezeket az erőszakos cselekményeket elkerülhetetlennek érzik abban a tekintetben, hogy azok helyszínei legtöbbször mindennapi élet közösségi terei, közlekedés útvonalai és eszközei.

Kiegészítés

Vajon valóban ilyen súlyos lenne a helyzet, mint ahogy a felmérésünk kimutatta? Nyilvánvalóan nem. A felmérés nem volt reprezentatív. Azt a téma iránt érdeklődők, illetve az olyan érintettek töltötték ki, akik már részesei voltak ilyen eseteknek. 

Tehát szó nincs arról, hogy a nők felének naponta agresszív cselekményeket kell átélnie, amelyeket még elkerülni sem tudnak. Viszont a bekövetkezett esetekből a tanulságokat le tudjuk vonni, és a félelmekkel foglalkozni kell. 

Ne legyen áldozat!

A válaszokból az derült ki, hogy a megkérdezettek fele úgy érzi, hogy az őt ért támadásra nem tudott megfelelően reagálni. Egyharmaduk pedig utólag sem tudja, hogy a következő hasonló helyzetben hogyan és mit kellene tennie.  

Mit tehet, akit támadás ér? Önvédelmi témában rengeteg könyvet megírtak különböző szemszögekből és részletességgel. Én csak címszavakban foglalom össze ezek tartalmát.

• Megelőzés. - A veszélyes helyek, személyek, helyzetek elkerülése. Magabiztos, határozott fellépés.
• A helyszín elhagyása. - Nem szégyen a futás!
• Mások segítségül hívása. - Hatóság, szomszéd, útitárs, bárki, aki segíthet.
• Kommunikáció. - Akár figyelem elterelés céljából is.
• Legális önvédelmi eszközök. - Használatuk (illetve tartás, viselés) jogilag  részletesen szabályozott.
• Helyettesítő, önvédelemre alkalmas eszközök. - A környezetünkben lévő, hétköznapi tárgyak, eszközök.
• Önvédelmi technikák (ütés, rúgás, dobás, fejelés, csípés, harapás, karmolás). - Gyorsabban, nagyobbat, erősebben.

Mi az önvédelem?

Jogi értelmezés szerint a jogtalan támadással szembeni védekezés alapjog, hiszen Magyarország Alaptörvényének V. cikke alapján "Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához." A védekező cselekmény olyan elhárító jellegű aktív magatartás, amely a jogtalan támadás elhárítására irányul.

A hétköznapi vélekedés szerint az önvédelem valamilyen harcművészet vagy küzdősport. Azonban láthatjuk, hogy azokkal nem azonos. A jogos védekezés során használhatjuk a harcművészetekből elsajátított a különböző technikákat, fogásokat, viszont az alkalmazás célja teljesen más.

Az önvédelem nem sport, ennek megfelelően nem is sportszerű. Akkor győzünk, ha épségben hazaérünk. Csak ez számít, nem az egó, a büszkeség vagy az erkölcsi gátak. A legfontosabb a helyzetfelismerés. Legyünk mindig éberek, figyeljünk arra, ami körülöttünk történik vagy történhet. Ha baj van, az a legjobb ha nem vagyunk ott. Amennyiben nem tudtuk elkerülni és ott vagyunk, próbáljuk meg a helyzetet erőszakmentesen rendezni. De ha ez sem megy, erőszakot kell alkalmaznunk. Minél hatékonyabban, annál jobb. Mert ez mindenkinek jogában áll!

Zárszó

A tanulmányban nehéz témáról, erőszakról, agresszióról, bántalmazásról volt szó. A felméréssel nem az elrettentés volt a cél, hanem a tapasztalatok, közérzet felmérése és a tanulságok levonása. Személyes tapasztalatom, hogy a világ alapvetően jó és szép, az emberek többsége pedig becsületes és nem akar bántani bennünket. Egy negatív élmény, vagy erőszakos cselekmény azonban sokszor mély és maradandó nyomokat hagy. A sértett a támadóhoz képest hátrányban van, hiszen ő ismeri a támadás motivációját, célját, és ő dönti el annak helyét, idejét, módját, eszközét.

Ahogy a nagyvilág eseményeire, úgy a mások tetteire is kevés befolyásunk van. A cél az, hogy a saját érdekünkben, mi magunk tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Legyünk felkészültek és szükség esetén segítsünk a bajba jutottaknak.

Végezetül pedig megköszönöm, hogy tanulmányunkat elolvasta! Bízom benne, hogy érdekes és hasznos információkat talált benne. Amennyiben arra érdemesnek tartja, ossza meg másokkal!

Ha témával kapcsolatban gondolata, véleménye vagy kérdése van, keressen bizalommal foglalkozásainkon vagy üzenetben. A közös gondolkodás az élet minden területén előre visz.

Ne legyen áldozat!

Tanulmányunk PDF formátumban ingyenesen letölthető!